| |
|
 Join - [Lélekmorzsák]A kudarcról |
A szerző még nem adott meg információt magáról. |
A kudarcról
Mindannyian álmodunk és álmodozunk. A bantu harcosnak, a nigériai árvának, a japán gésának, az orosz milliárdosnak, a francia divatgurunak, az amerikai vadászpilótának – mindannyiunknak vannak, voltak és lesznek álmaik. Ki kisebbet, ki nagyobbat mer álmodni.
És ezek közül az álmok közül sok marad megvalósítatlan. Hogy miért, annak különböző okai lehetnek: TÉNYLEG nem olyanok a körülmények, a lehetőségek (bár ez a legritkább eset talán), önbizalomhiány, lustaság, és még sorolhatnánk.
Ha egy álom, amiért küzdöttünk (vagy nem), nem teljesül be, kudarcként éljük meg. Félve az újabb kudarctól talán meg sem próbálunk belevágni a következő álom megvalósításába. Vagy ha mégis, a szívünk félelemmel telve, és ezt az álom megérzi és elsuhan.
A sorozatos kudarcok miatt végül feladjuk álmainkat és a valóság börtönébe zárjuk magunkat. Élettelenül sodródunk az árral, akár egy darab fa. Nem tudjuk hová ömlik majd a folyó, de amíg többé-kevésbé a felszínen tudunk maradni, addig más nem is számít.
És ha néha elgondolkodunk, hogy is juthattunk idáig, felsejlik egy távoli, halovány álo...
[A teljes cikk] |
| Hozzászólások: 0 | Hozzászólások megtekintése | Szólj hozzá a cikkhez |
| Join - [Lélekmorzsák]A boldogságról |
A szerző még nem adott meg információt magáról. |
A boldogságról
Mi a boldogság?
Talán az, hogy mindenünk megvan az életben? De hisz akkor nem kell megküzdenünk semmiért. Nincsenek céljaink, vágyaink, amelyeket el akarunk érni. Így aztán nincs a célba jutás öröme sem.
Vagy örömök láncolata, mely nem tartalmaz egyetlen bánat-láncszemet sem? De ha nincs kudarc, hogy tudnánk értékelni sikereinket?
A boldogságot lehetetlen meghatározni, és ez a megfoghatatlansága személyiségeink, egyéniségeink különbözőségéből fakad. Ez a fogalom mindenkinek mást jelent és mindenki másképp éli meg. Én vajon boldog vagyok? Attól függ mit értek ez alatt. Bizonyára teljesen mást, mint a környezetemben élő legtöbb ember.
A múltkor feltették a kérdést, hogy boldog vagyok-e. Nagyra kerekedtek a szemek mikor kis gondolkodás után nemmel feleltem. Utána nem firtattuk tovább a témát, de láttam a szemek sarkából rám vetett egyszerre csodálkozó és fürkésző pillantásokból, hogy nem értik, miért ez a válaszom. Szinte hallottam, az agyuk szerkezetében kiszögellésről kiszögellésre forduló fogaskerekek súrlódásának zaját, ahogy összehasonlítják saját életük azzal, amit...
[A teljes cikk] |
| Hozzászólások: 0 | Hozzászólások megtekintése | Szólj hozzá a cikkhez |
| Join - [Lélekmorzsák] Utak |
A szerző még nem adott meg információt magáról. |
Utak
Fények.
Utcai lámpák és autók. Ablakok.
Sárga, fehér, zöld és piros. Megállunk.
Ostoba, felszínes kérdések és feleletek.
Zöld. Tovább.
Ki rohanva, száguldozva,
dudálva, fékcsikorgatva,
ki lomhán-fáradtan,
óvatosan, lassan, szabályosan.
Hatalmas betűk, szemet
szúrók, mint tűk.
Akciót hirdetők,
szemetet termelők,
igazat elfedők.
Betűk, betűk,
mindenütt csak tűk.
Vakok és sietők,
szagok és hihetők.
Hihetetlen illatok és fények,
mind csak elsuhanó álomképek.
Csend bent, kint, fent és lent.
Pürés nyüzsgés,
szülés, cuveé, fürdés,
tündér – tűrés.
Éjszaka a földön,
a városban,
már mostan mámorban,
éjszaka a köbön.
És piros. Megállunk.
Dübörgő vagoncsorda,
az élén mozdonybika.
És fehér. Tovább.
Rohanva - másokat
megelőzve – megalázva,
csörtetés.
Csöngetés.
Ostoba, felszínes kérdések és feleletek.
Szembejövő törtető,
megrémítő, elszédítő.
Hunyorítás: hosszúkás, térlátó
fénycsápok.
Sötétben tapogatózó falrahánytborsó.
Nézni vagy látni.
Végeláthatatlan fénykígyók,
sötétséget szétzúzók.
Kanyarogva, sebesen,
nem ...
[A teljes cikk] |
| Hozzászólások: 0 | Hozzászólások megtekintése | Szólj hozzá a cikkhez |
| Moly - [Lélekmorzsák] Döglött lelkek bálja |
A szerző még nem adott meg információt magáról. |
Döglött lelkek bálja
A vágyak és a valóság összekeverednek bennem és nyomják a gyomromat. Részeg vagyok, kóválygó fejemet a párnába nyomom, tarkóm alatt a párna puhasága átölel, és azt képzelem, gyermek vagyok és csak álmodozom az Én Jövőmről. Játszom a lábujjaimmal, és elhessegetem az agyamba toluló gonosz susogást - pakold el a tiszta ruhát, vasalj ki, mosd ki a szennyest, főzz húst, pucolj krumplit! - inkább csak fekszem, meghaltam, döglött a lelkem és Isten ments, hogy feltámasszatok.
Merengek és hagyom, hogy a szúnyog felgyalogoljon a karom hajlatáig, csak akkor ölöm meg, amikor már enni kezd... A régi dolgok, mintha ezer éve élnék, mintha a vállamon ülnének pókhálós és sovány alakban, fiúk és álmok, amiket hozzájuk szőttem. Poros és sárgás álmaim, kicsit dédelgetem őket, ostoba susogás, hess, én most a döglött lelkemmel magam vagyok és a döglött ábrándjaimmal most minden porcikám átéli a veszteségeimet. Sorra veszlek benneteket, ijesztő és rossz dolgok, ruhák, szagok, felidézem azt, amikor gonosz voltam. Ó, de nagyon gonosz voltam, pedig hogy szerettem! Csak éppen... a susogás... ez ...
[A teljes cikk] |
| Hozzászólások: 0 | Hozzászólások megtekintése | Szólj hozzá a cikkhez |
| smoft - [Lélekmorzsák] Semmivé tettél |
A szerző még nem adott meg információt magáról. |
Semmivé tettél
Megfogtad létem abroszának csücskét,
s leráztál minden vélt valót.
De vajon volt-e, mi elmúlt,
és lesz-e, mi lenni készül?
Ami van, nincs,
mert nem tartja össze semmi.
Ami lehet, nincs,
mert nem indokolja semmi.
Ami lehetett volna, nincs,
mert nem bizonyítja semmi.
A semmi a minden hiánya.
Ami nincs, az van,
mert mindent magába zár.
Ami nem lehet, az van,
mert minden érte kiált.
Ami nem lehetett, az van,
mert minden csak azt vágyja.
Semmivé tettél és mindenem lettél.
Smoft / Király Ágnes
|
| Hozzászólások: 0 | Hozzászólások megtekintése | Szólj hozzá a cikkhez |
| Moly - [Kultúra] Anima Rerum - A dolgok lelke |
A szerző még nem adott meg információt magáról. |
Fahidi Éva: Anima Rerum – A dolgok lelke
Fésületlen gondolatok
A Pesti Est könyvajánlójában olvastam róla. Azóta vágytam rá. Aztán meg is vettem magamnak és el is olvastam két nap alatt. Buszon, metrón, ágyban alvás előtt és helyett.
Fahidi Éva könyvét először a kezembe venni olyan érzés volt, mintha egy mesekönyv és egy album keverékét fognám. Kemény fedele csíkos rabruhába öltöztetve, rajta mintha egy padlás poros fénycsíkjában látszódna egy régi kincskupac: egy doboz és egy baba. Szélesebb, mint a szépirodalmi könyvek általában, vastagabb papíron, fényesebben - albumszerű. Az én könyvemnek furcsa, fanyar szaga volt – ez az én első benyomásom.
Életrajzi könyv A dolgok lelke, de nem csak egy Auschwitzot járt magyar zsidó, hanem egy harmonikus gyermekkort megélt asszony visszaemlékezése. A fejezetek egy-egy családtag vagy barát bemutatásai. Az író olyan stílusban beszél az emlékeiről, ahogyan a nagymamám tette ebéd után, sütemény után, amikor olyan időkre emlékezett, amiket én megtanulhatok, de nem élhetek át soha. Ez a könyv mesél,...
[A teljes cikk] |
| Hozzászólások: 0 | Hozzászólások megtekintése | Szólj hozzá a cikkhez |
» További cikkeink 
|
|
Western Messenger Night Edition by Gál Tamás Ferenc, based on Smartor's ezPortal MOD
Forum Powered by phpBB 2.0.6 c 2001, 2002 phpBB Group |
|
